Karácsony közeledtére rendhagyó, ám annál aktuálisabb műsorral készültek iskolánk énekkarosai, színjátszósai. Szerettek volna görbe tükröt tartani mindenki, egész társadalmunk elé, megmutatva hogy milyen mértékben elharapódzott a tiszteletlenség, az egymással szemben tanúsított arrogancia az emberek között. A produkció arra szeretett volna rávilágítani – a szeretet, az öröm és a meghittség ünnepére készülődve –, hogy milyen értékek rejlenek bennünk, emberekben, és hogyan tudunk megfeledkezni róluk, milyen erőszakosan és durván tudunk egymással viselkedni.

A karácsony lényege éppen abban rejlik, hogy tiszta szívvel és megértéssel forduljunk egymás felé! De jó volna, ha ezt soha nem felejtenénk el mi, emberek, legyünk akár hét, tíz, tizennégy vagy akár hatvan évesek! De jó volna, ha a szeretet és egymás iránti odafigyelés nem csak hangzatos szólam lenne, hanem alapvetés mindenki életében.

A műsort a furulyaszakkörösök vezették elő, majd a vaskos mondanivalójú jelenet következett. A látottak tovább gondolása, megszívlelése mindenkinek szíve dolga, ám a vágy igaz, hogy de jó volna az egymás iránti tisztelet és megbecsülés gondolatát magunkénak érezni. Ahogy Ady Endre fogalmazott: „de jó volna… szeretetben üdvözülni”!

Ady Endre:
Karácsony – Harang csendül...

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
…

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Karácsonyi műsor iskolánkban